A prosztatarák tünetei és terápiája

A prosztatarák tünetei – a betegség kezdeti stádiumában – hasonlóak lehetnek a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáséihoz (BPH), amelyek inkább vizeletürítési zavarból, érelzáródás miatti fájdalomból állnak, de a terápiára nem vagy csak nehezen reagálnak.

A tumor meglétére irritatív tünetek (a vizelet nehezen indul, a sugara gyenge, a vizelés végén a vizelet elcsepeg, szakaszos vizelés, gyakori vizelési) utalnak. Áttétes esetekben, amikor az ágyékhajlatban kóros nyirokcsomó-konglomerátum alakult ki, az alsó végtag és a herezacskó bőre vizenyőssé válhat.. A daganat növekedését és továbbterjedését gáttáji, deréktáji fájdalmak jelezhetik. Az sem ritka, hogy a gerinc érintettsége kapcsán az idegek „összenyomódnak”, aminek következtében, idegrendszeri tünetek (zsibbadás, mozgászavar) alakulhatnak ki.

A prosztatarák – előrehaladott stádiumában – az áttétképzés következtében vérszegénységet, csontvelő-működési zavart, csontáttétek révén töréseket, valamint testsúlyvesztést, általános gyengeségérzetet okozhat.

Évente egyszer: irány az urológus!

A szakorvosok manapság minden, 50 év feletti férfinak javasolják az évenkénti prosztataszűrésen való részvételt. Ezen felül, ha valakinél (pl. a férfiklimax tüneteinek mérséklése céljából) tesztoszteron-pótlást akarnak adni, a hormonpótló terápia megkezdése előtt kötelező az alapos urológiai kivizsgálás. A szexuálisan aktívabb egyéneknél nagyobb a valószínűsége a prosztatarák kialakulásának, mint a a kevésbé aktívaknál.

A szűrés elemei: a prosztata specifikus antigén (PSA) mérése a vérplazmából, illetve az urológus által a végbélen keresztül ujjal végzett tapintás (rectalis digitalis vizsgálat = RDV). Amennyiben az orvos bármilyen gyanús tünetet észlel, tűbiopsziát végez. Ezen vizsgálat során – szintén a végbélen keresztül – több tűszúrással ( vékonytűs biopszia)  mintát vesznek a dülmirigy különböző zónáiból.  A mintavétel pontosságát a végbélbe helyezett vékony ultrahangos eszköz segíti.

Ez a képi „megjelenítés” lehetővé teszi, hogy a vizsgáló orvos az egyes beavatkozásokat (pl. prosztata-biopszia) a szemével is ellenőrizni tudja.

Mire jó a PSA (Prosztata Specifikus Antigén) szűrés?

PSA a prosztata-mirigykivezető csövek hámjában termelődik a normális prosztata-szövetben is. Feladata az ondó folyékonyságának biztosítása. Mivel a PSA a szövetekből a véráramba is bekerül, szintje a vérben is mérhető. A PSA vérszintje daganatszűrésre is alkalmas, mivel azonban a dülmirigy egyéb betegségeiben is megemelkedhet, mindenféle prosztata-elváltozásnak, -betegségnek a követésére/ellenőrzésére használható. Magas szintje esetén minden lehetséges okot ki kell vizsgálni, mert sokszor nem daganatos elfajulás, hanem „csak” gyulladás áll a háttérben. Fontos tudni, hogy az életkor is befolyásolja a PSA-szintet (minél idősebb valaki, annál magasabb lehet). Az ilyen, célirányos vérvizsgálatok tapasztalatai azt mutatják: ha a PSA szintje több egymást követő alkalommal magasabbnak bizonyul a „normál” értéknél (4 ng/ml-nél), ez felvet(he)ti ugyan a prosztatarák gyanúját, de nem lehet egyedüli bizonyíték a meglétére, „csak” iránymutató lehet az urológus számára, vagyis további vizsgálatok elvégzését indokolhatja a gyanú alátámasztására vagy kizárására. Fontos tudni, hogy prosztata vizsgálat után nem szabad vért venni PSA-ra, mert annak szintje magasabb lesz!

Mi és mire jó a PCA 3 vizsgálat?

Olyan molekuláris biológiai módszerről van szó, amely sokkal pontosabb diagnózist tesz lehetővé, hiszen a prosztatarák diagnózisának felállítása során eddig alkalmazott PSA-szűrésnél sokkal specifikusabb, ám – egyelőre – még igen drága vizsgálat.

Míg a PSA megemelkedett szintjét olyan állapotok is előidézhetik, mint pl. a prosztatagyulladás, addig a PCA 3 szintjét nem befolyásolják ilyen elváltozások. A vizsgálati teszt a teljes vizeletben mutatja ki a PCA 3 nevű nukleinsavat (mRNS-t), ami kifejezetten a prosztatarák „terméke”.

A vizeletvétel a végbélen keresztül végzett prosztatamasszázst követően történik.

Ez a vizsgálati eljárás alkalmas lehet az első biopszia szükségességének eldöntéséhez, ha a prosztatarák jelenlétére vagy fokozott kockázatára lehet következtetni – többek között – a családi kórelőzményekből, gyanús testi jelekből, a PSA-változás mértékéből, az ismételt biopszia „kétértelmű” eredményeiből. Már igazolt prosztatarák esetén a betegség követésére, illetve a kezelési stratégia meghatározására is alkalmas.

A diagnózis határozza meg a terápiát!

A dülmirigy rosszindulatú megnagyobbodását a szövettani vizsgálatnak is alá kell támasztania. Az alkalmazandó terápiát a daganat kiterjedése mentén határozzák meg az onkológiai team tagjai. A prosztatarák lehet lokális (a dülmirigyen belüli, annak tokját, vagy az ondóhólyagokat érintő), lokálisan előrehaladott (pl. már ráterjedt a regionális nyirokcsomókra) és előrehaladott (már távoli áttétek is keletkeztek).

Mivel az előrehaladott stádiumban lévő prosztatarák leggyakrabban a csontokban ad áttétet, a csont-izotópvizsgálat fontos diagnosztikai eljárás mind a gyógykezelés megkezdése, a terápia megtervezése előtt, mind pedig a betegség prognózisa tekintetében. Radikális műtéti beavatkozás előtt a mellkasi szervek képalkotó vizsgálata is szükséges.

Útban a gyógyulás felé…

Korán felismert esetben, amikor a daganat még nem törte át a prosztata határait és nem adott áttétet, a prosztata teljes műtéti eltávolítása maradéktalan gyógyulást eredményezhet. Ilyen esetben a biztonság kedvéért az ondómirigyeket és a prosztata környéki nyirokcsomókat is eltávolítják.

Mivel a műtét nagy megterhelést jelent a beteg számára, és nagy vérvesztéssel is jár, elvégzése nagy körültekintést igényel. Idős, vagy rossz általános állapotú betegeken nem végzik el. Ilyen esetekben sugár-  és kemoterápia a választott terápiás eljárás.

Ez utóbbi kezelések jönnek szóba akkor is, ha a tumor már tovább terjedt.

Ezekben az esetekben műtét csak akkor indokolt, ha maga a tumor olyan vizelet-elfolyási zavart okoz, amit más módon nem lehet „megoldani”.

Emellett a terápia fontos eleme a tesztoszteron-szint csökkentése, amit kémiai gátlószerekkel (kémiai kasztráció) vagy a herék eltávolításával (sebészi kasztráció) lehet elérni.

Mit tehet önmagáért?

A megelőzés  és a szűrés szerepe igen nagy ebben a betegségben, hisz a korai stádiumban felfedezett esetek nagyobb eséllyel gyógyíthatók.

Mivel ennek a ráktípusnak a „tünettana” szegényes – ugyanis a kifejezetten zavaró tünetek már „csak” az előrehaladottabb stádiumban jelentkeznek –, a rendszeres urológiai szűrővizsgálatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a daganatos elváltozást a kezdeti, még gyógyítható szakaszban sikerüljön feltárni.

50 éves kor felett a célzott urológiai kivizsgálás évente javasolt annak, akiknek a családjában már előfordult prosztatarák, vagy akinél korán (45 éves kora előtt) már prosztata-megnagyobbodást észleltek.

A megelőzésben fontos szerepe van az életmódnak.

Egy rendszeres mozgásból, a negatív stressz kerüléséből, állati zsiradékok fogyasztását csökkentő, komplex szénhidrátokat tartalmazó diétából álló táplálkozási és életmód-program során még a kezdeti stádiumban levő prosztatarák „karrierje” is – természetesen, megfelelő orvosi kezelés mellett – lassítható, azaz a kórral járó állapotromlás késleltethető.

Mindezek mellett ki kell emelni a férfi-intimtorna szerepét is (ami sajnos, ma még kevéssé ismert a férfiak körében). A prosztatarák előfordulását ugyan nem csökkenti, de a dülmirigy megnagyobbodását és a hozzá kapcsolódó panaszok megjelenését késleltetheti, s nem utolsósorban a prosztata alatti, here fölötti és a végbél körüli izmok edzettsége, rugalmassága,  a szűrővizsgálatok pontosabb „kivitelezését” is elősegíti.

Amikor nem a bicepszet kell erősíteni!

A férfi-intimtorna a gátizom mozgásainak tudatosítására, edzésére, erősítésére szolgáló gyakorlatokból áll. A torna hatására nő a gátizmok ereje, gyorsasága, állóképessége, koordinációs készsége, így javul a merevedés szöge, fokozódik az ejakulációs kontroll, fokozódik a kismedencei szervek vérellátása, így több oxigénhez és tápanyaghoz jutnak az alhasi szervek: ide tartoznak a prosztata, a hímvessző, a herék, a végbél és a húgyhólyag is. Rendszeres gyakorlás hatására az izomerő növekedése mellett csökken a gyulladásos hajlam (a prosztata, a végbél és a húgyhólyag területén), nő a herék tesztoszteron-termelése, aminek hatására fokozódik a libidó és nő a spermiumszám is.

A napi 15 perces – otthon végezhető, ám tanfolyami keretek között megtanulható gyakorlatok – a daganatos betegek kivételével – minden férfinak ajánlhatók, akik szeretnének megszabadulni merevedési zavaraiktól, maguk is mindent szeretnének megtenni azért, hogy jóindulatú prosztata-elváltozásaik ne „fajuljanak el”. A prosztataműtéten átesett, a vizelet-visszatartási zavarral, merevedési problémákkal küszködők panaszainak megszüntetésben éppúgy segíthet a szakemberek szerint, mint a korai magömléstől „szenvedőknek”.

Hogyan tartsa karban prosztatáját?

• Mivel a dülmirigy a húgyhólyag alatt, a szeméremcsont mögött, közel a végbélhez helyezkedik el, nagyon fontos a rendszeres napi székletürítés.
• Amennyiben hajlamos a gyakori húgyhólyaggyulladásra, igyekezzen megelőzni a meg- és felfázásokat, mert a felszálló bakteriális fertőzések a húgycsövön keresztül a prosztatába jutnak és ott először csak akut, később krónikus gyulladást okozhatnak.
• Mozogjon rendszeresen, naponta legalább fél órát.