A vastag- és végbélrák jellemzői, típusai

Statisztika

Világszerte évente kb. 950 000, hazánkban évente kb. 7 600 vastag-, illetve végbélrákot diagnosztizálnak. Az elmúlt harminc évben ennek a betegségnek az előfordulása világszerte 3-4-szeresére növekedett. A világon évente körülbelül félmillió, Magyarországon évente kb. 5 000 ember halálát okozza ez a betegség. Az Egyesült Államokban a vastagbélrák férfiak és nők esetén egyaránt a negyedik, Magyarországon férfiak és nők körében is a második leggyakoribb daganatos betegség.

Anatómiai áttekintés

A vastag- és végbélrák hasonló kialakulási tényezőik, illetve a betegség azonos szövettani típusa miatt egy betegségként tárgyalandó. Ám az elhelyezkedésből eltérő kezelési elvek adódnak. Emiatt fontos tisztáznunk, hogy vastagbélen (colon) a tápcsatorna vakbéltől a szigmabélig tartó részét értjük, végbélen pedig (rectum) a tápcsatorna legalsó, kb. 16 cm-es szakaszát. A vastagbél részei a vakbelet követő felszálló, haránt illetve leszálló vastagbél, ami a szigmabélben folytatódik.

Forrás: 123rf.com

Szövettani jellemzők

A vastag-, illetve végbélrák szövettani típusát tekintve leggyakrabban ún. adenocarcinoma, ami a bélfalat belülről borító nyálkahártya mirigyhámsejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganatot jelent. A vastagbélrák diagnózisát igazoló szövettani lelet származhat colonoscopos mintavételből, de jelentheti a műtéttel már eltávolított daganat szövettani vizsgálatának eredményét is. A colonoscopos mintavételből származó lelet a vastagbéldaganat szövettani típusát, a daganatsejtek fejlettségi, ún. differenciáltsági fokát tartalmazza. A műtéti szövettani leletben ezek mellett  a daganat bélfali kiterjedtségét, valamint az érintett bélszakasz melletti, esetleges tumoros nyirokcsomók számát szokás megadni. A differenciáltsági fok (ún. Grade) azt jelenti, hogy a daganatsejt mennyire hasonlít a bélnyálkahártya sejtjeire, illetve mennyire őrizte meg korlátlan osztódási képességét. Egy daganat annál rosszindulatúbb, minél kevésbé kifejlett, differenciált, azaz minél korláltlanabbul osztódó sejtekből  áll. A szövettani lelet tartalmazza azt is, hogy a daganat betört-e a környező nyirok-, illetve vérerekbe. Ha igen, az áttétképződés esélye nagyobb.

Stádiumok

Vastag- és végbéldaganatok esetében is, a többi daganatos betegséghez hasonlóan beszélhetünk korai stádiumú (még nem áttétes) és előrehaladott stádiumú (már áttéteket adó) daganatról. Ez a ráktípus leggyakrabban a májba és a tüdőbe ad távoli áttétet.

Végbéldaganatok esetében beszélhetünk ún. „helyileg előrehaladott” esetekről: ez a kismedence egyéb szerveit, szöveteit „beszűrő” daganatot jelent, melynek eltávolítása már nem lehetséges.

Adenomák, polypok

Meg kell különböztetnünk a rákot, azaz az adenocarcinomát a jóindulatú polypoktól, amelyek szintén a bélnyálkahártyából indulnak ki. Ezek gyakran előforduló elváltozások, általában jóindulatúak, de egyes típusaik (az ún. adenomák) egy későbbi daganatos betegség kialakulására fokozott kockázatot jelenthetnek.  Az adenomák szövettani típusuk szerint tubulosus, villosus és kevert, ún. tubulovillosus csoportokba sorolhatók. Minél nagyobb egy polyp (1 cm felett), iletve a vastagbél minél lejjebbi szakaszán helyezkedik el, illetve minél több villosus rész tartalmaz, rosszindulatú elfajulásuk esélye annál nagyobb. A polypok előfordulása 50 éves kor felett gyakoribb, felfedezésük, majd eltávolításuk a rák kialakulásának esélyét jelentősen csökkenti.

Családi halmozódású vastagbélrák polyposis szindrómák

A fenti, általában elszórtan önmagukban előforduló polypképződéssel járó állapotok mellett egyes családokban, bizonyos genetikai eltérések miatt előfordunak többszörös polypképződéssel járó, ún. polyposis szindrómák, illetve örökletes vastagbélrák szindrómák is. Ezek az elszórtan előforduló polypoktól abban is különböznek, hogy mindenképp rákmegelőző állapotot jelentenek. A legfontosabb örökletes vastagbélrák, illetve polyposis szindróma a HNPCC és a FAP.

• HNPCC (=herediter nonpolyposis colon cancer, öröklődő, nem polyp jellegű vastagbélrák, Lynch szindróma): örökletes betegség, amit az örökítőanyag (DNS) „hibáinak” javításáért felelős fehérje mutációja okoz. Az összes vastagbélrákok kb. 3-5 %-áért felelős ez a szindróma.
• FAP (= familiaris adenomatosus polyposis szindróma, azaz családi halmozódású, adenomák és polypok talaján kialakult vastagbélrák): szintén öröklődő betegség, az összes vastagbélrák kb. 1%-áért felelős. Jellemzője, hogy az érintett betegek vastag- és végbelében több száz, vagy akár több ezer polyp alakul ki élete folyamán. Nem ritka, hogy az első vastagbéldaganat ilyen esetben már a 20. életév körül jelentkezik. Az egyetlen gyógymód ebben az esetben a teljes vastagbéleltávolítás. Amennyiben ez nem történik meg, a 40. életév eléréséig ilyen betegek esetében a rák biztosan kialakul.

Mind a HNPCC, mind a FAP esetében az érintettek vastagbélrák kialakulási kockázata a teljes élethosszt tekintve 80% körül van. Emiatt az érintettek, illetve családtagjaik rendszeres szűrővizsgálata kiemelkedő fontosságú. Erről részletesebben „A vastag- és végbélrák megelőzése, szűrővizsgálatok” című cikkben írunk.

Irodalom:

www.cancer.org

www.daganatok.hu

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a colorectalis daganatok ellátásáról.